Munkaerőhiány kontra továbbtanulás

2017. április 21. - Kontent

Rengeteg fórumon jelenik meg mostanában, hogy mekkora munkaerőhiány van a különböző területeken. Számos mérnök, programozó-fejlesztő állás betöltetlen, a telekommunikációs területekről már nem is beszélve. De az a mai napig nem egyértelmű, hogy mi az oka ennek a tendenciának -az oktatásban érdemes keresni, vagy a munkáltatóknál, esetleg csak más területek erősödtek meg?

2_1.jpg

Számos területen van a fentiek mellett egyre jelentősebb hiány, a kiskereskedelemtől az építőiparig, a vendéglátásban, az egészségügyben, és még sorolhatnám tovább.

Érdemes megnézni, hogy az elmúlt években milyen szakok voltak népszerűek az egyetmre jelentkezők között. 2014-ben állami ösztöndíjas képzési formában a gépészmérnöki szak volt a legtrendibb, ide 5239 jelentkeztek. Rögtön utána jön a mérnökinfó, egészen hátul pedig a pénzügy és számvitel, műszaki menedzser, villamosmérnök, programtervező informatikus. Egy évvel később, 2015-ben az előbb felsorolt szakokból már több nem is fért be a mindenki kedvence 10-es körbe. Az első három helyen, ebben a sorrendben a következő szakok voltak a legmenőbbek: gazdálkodás és menedzsment, gépészmérnöki, mérnökinfó. Utolsó két helyen pedig a műszaki menedzser és a gazd. infó állt a tornasorban. 2016-ot is hasonló tanulságot vonhatunk le: a munkaerőhiány bizony összefügg a továbbtanulási rátával. Az első hely megint a gazdálkodás és menedzsmentté, büszke harmadik a mérnökinfó, negyedik a gépészmérnöki, viszont a bűvös tízesbe újra helyet talált magának a pénzügy és számvitel szak, ezúttal a kilencedik helyen.

Alapvetően elég nagy probléma, hogy egyre kevesebb a mérnöki területen diplomázottak száma, így munkavállalói szempontból „érdeklődés hiányában a munka elmarad”. Nem is olyan régen 22.000 betöltetlen IT-s állásról olvashattunk nap, mint nap, ez a szám azóta sem változhatott drasztikusan.  

Nem lehet természetesen a továbbtanulás esetében úgy gondolkodni csak és kizárólag, hogy mely szakmák azok, melyekkel a legmagasabb egzisztenciát fogom tudni felépíteni, és akkor azt választom, az mindegy. Az érdeklődési terület is sokat nyom a latban, személy szerint egy olyan gépészmérnököt, informatikust sem ismerek, akit alapvetően az irodalom érdekelt volna egész életében. Egy felvételi előtt álló diáknak nyilván sok szempontot figyelembe kell vennie, mielőtt beadja a jelentkezési lapot.

Álljon itt pár jótanács, amiket biztosan nem árt követni:

  • Alapvetően az első és legfontosabb tisztázni az érdeklődési kört és a motivációt. Valóban érdekel-e a kijelölt szak hosszútávon, tudok-e a diplomára jövőt építeni.
  • Mit mondanak erről a barátok, a család? Ilyen felelősségteljes helyzetben nem árt meghallgatni a hozzánk közel állók véleményét, de azért túlzásba sem szabad esni.
  • Mely egyetemeken/főiskolákon érdemes tanulni? Használjuk ki a nyílt napokat, ne csak igazolásért menjünk!
  • A különböző vélemények mellett nagyon fontos a jó önismeret is. Mérjük fel, valóban miben vagyunk jók, milyen skill-jeink vannak, relevánsak-e az adott szakmát illetően.

A jelenleg fennálló helyzet, azaz a munkaerőhiány az érintett területeken még szerencsés is lehet azoknak, akik viszont biztosak benne, hogy ezeken a pályákon szeretnének helyezkedni. Ugyanis sokkal kisebb a verseny, levegősebbek a sorok a hr irodáig és a bértárgyaláson is jobbak az esélyeink.

A bejegyzés trackback címe:

http://miapalya.blog.hu/api/trackback/id/tr1312407871

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

gigabursch 2017.04.21. 11:52:40

Az biztos, hogy nem árt, ha a gyerkőc tudja mi szeretne lenni, és ebben a szülei inkább szemfelnyitással és nem a saját megrekedtségükkel segítenek.

Online Távmunkás · http://onlinetavmunka.blog.hu 2017.04.21. 18:43:37

Érdemes lenne a jelentkezők száma mellé a diplomázottak számát is közölni a felvételi idején, mert egyes tudományterületek és szakok között lényeges eltérések vannak a lemorzsolódásban.