A munkahely nem csak azt jelenti, hogyan és mivel keresed a pénzed, hanem azt is, hogy hol és milyen körülmények között. A korszerű technológiák és az emberközpontú tervezés trendjének köszönhetően egyre több olyan hely létezik, ahol igazán öröm a munka. Posztsorozatunk második részében egy új és egy felújított irodaépületet mutatunk be. 

A seattle-i Bullitt Centert „élő épületként” minősítik tulajdonosai, mert annyira illeszkedik a benne dolgozók természetes szükségleteihez.

A hatalmas “kalap” a tetején természetesen teljes egészében napelem-panelekből áll, melyek termelése éves szinten fedezi is az épület áramfogyasztását: energiaszükséglet tehát kipipálva.

Az épület összegyűjti és megszűri az esővizet, amellyel az irodák vízigényét részben fedezi: a mosogatás, takarítás vízigénye nagyrészt megoldva. Bakteriális komposztáló-egységek segítségével helyben semlegesíti a csatornahulladékot, vagyis az itt dolgozók nem terhelik a város központi csatornarendszerét.

Szóval, ha a hatékonyság és fenntarthatóság a cél, akkor mindenképp újat kell építeni?

Korántsem, pontosan erre kerestek ellenpéldát a Powerhouse Kjørbo tervezői.

Amint látható, ezek bizony a nyolcvanas években épült, klasszikus irodaépületek, ma már mégis több energiát termelnek, mint amennyit fogyasztanak, köszönhetően a napelemeknek, az újraszigetelésnek, a szellőztetőrendszereknek, és a modern világításnak.

A számok nyelvére lefordítva tehát könnyen megérthető, mi az, hogy “fenntartható”, és valahol igazán felemelő belegondolni, hogy az olyan iszonyú bonyolult és költséges, XX. századi megoldások, mint a gázfűtés, a hőerőművekkel, központilag előállított áram, a pazarló csatornarendszerek és ivóvízellátás korszaka után ma már tudunk olyan épületekben, városnegyedekben gondolkodni, amelyek nem igényelnek külső segítséget és erőforrásokat a feladatuk ellátásához.

De hogyan lehet igazolni, mennyire “önellátó” és környezetbarát egy munkahely?

Erre a célra jöttek létre az olyan, nemzetközileg elismert minősítési rendszerek, mint a BREEAM.

Ma már szinte minden nagyobb ingatlanprojektről, akár irodaházról, akár lakótömbökről van szó, általánosan elmondható, hogy van ilyen minősítése, és persze minél magasabb, annál jobb. A 90-es években indult ez a rendszer Nagy Britanniában, legutóbb 2014-ben dolgozták át, azóta több, mint 70 országban elfogadott, illetve számos európai országban számos alközpont alakult, amelyek saját, specializált módszerrel mérik fel a minősítésre pályázó épületeket.

A sorozat korábbi és további részei:

Fenntartható munkahelyek 1 – álomszerű terek
Fenntartható munkahelyek 3 – a hazai példa